4.5.2 Saját kísérlet létrehozása
Épület saját kísérlet lehet költséges, de lehetővé teszi, hogy hozzon létre a kísérlet, amit akar.
A meglévő környezetek felületein végzett kísérletek mellett saját kísérletet is létrehozhat. E megközelítés fő előnye az ellenőrzés; ha építi a kísérletet, létrehozhatja a kívánt környezetet és kezeléseket. Ezek a testre szabott kísérleti környezetek megteremthetik a lehetőségeket olyan elméletek tesztelésére, amelyeket természeténél fogva nem lehet tesztelni. A saját kísérlet megalkotásának fő hátrányai az, hogy ez drága lehet, és hogy a környezet, amelyet létrehozni tud, nem lehet egy természetben előforduló rendszer realitása. A saját kísérleteket készítő kutatóknak stratégiát kell kialakítaniuk a résztvevők toborzására is. A meglévő rendszerekben végzett munka során a kutatók lényegében kísérletet tesznek a résztvevők számára. De amikor a kutatók saját kísérletet készítenek, be kell vonniuk a résztvevőket. Szerencsére olyan szolgáltatások, mint az Amazon Mechanical Turk (MTurk), alkalmasak arra, hogy a kutatók megkönnyítsék a résztvevők kísérletezését.
Az absztrakt elméletek tesztelésére szolgáló testre szabott példák példája Gregory Huber, Seth Hill és Gabriel Lenz (2012) digitális laboratóriumi kísérlete. Ez a kísérlet egy lehetséges gyakorlati korlátozást tár fel a demokratikus kormányzás működésére. A tényleges választások korábban nem kísérleti tanulmányai azt sugallták, hogy a szavazók nem tudják pontosan megítélni a hivatalban lévõ politikusok teljesítményét. Különösen úgy tűnik, hogy a szavazók három előítéletből szenvednek: (1) inkább a közelmúltra összpontosítanak, mint a halmozott teljesítményre; (2) azokat retorikával, keretezéssel és marketinggel manipulálhatják; és (3) befolyásolhatók olyan események, amelyek nem kapcsolódnak az inkumbens teljesítményhez, mint például a helyi sportcsapatok sikeressége és az időjárás. Ezekben a korábbi tanulmányokban azonban nehéz elkülöníteni ezeket a tényezőket az összes többi dologtól, amely valós, rendetlen választásokon történik. Ezért Huber és munkatársai nagyon egyszerűsített szavazási környezetet hoztak létre annak érdekében, hogy elszigeteljék, majd kísérletileg tanulmányozzák mindhárom lehetséges előítéletet.
Ahogy leírom az alábbi kísérleti összeállítást, nagyon mesterséges lesz, de ne felejtsd el, hogy a realizmus nem cél a laboratóriumi kísérletekben. Inkább a cél az, hogy egyértelműen elkülönítsük a tanulmányozni kívánt folyamatot, és ez a szigorú elszigeteltség néha nem lehetséges több realizmusú tanulmányokban (Falk and Heckman 2009) . Továbbá ebben a konkrét esetben a kutatók azzal érveltek, hogy ha a szavazók nem tudják hatékonyan értékelni a teljesítményt ebben az igen egyszerűsített környezetben, akkor nem képesek reálisabb, összetettebb környezetben megvalósítani.
Huber és munkatársai a MTurk-ot alkalmazták a résztvevők toborzására. Miután a résztvevők tájékoztatták a beleegyezésüket, és rövid tesztet adtak neki, azt mondták neki, hogy részt vesz egy 32 körös játékban, hogy igéreteket szerezzen, amelyek valódi pénzré alakíthatók. A játék kezdetén minden résztvevőnek azt mondták, hogy "allokátor" -nak van rendezve, amely minden egyes fordulóban ingyenes jelzőket ad, és hogy bizonyos allokátorok nagyvonalúbbak voltak, mint mások. Továbbá minden résztvevő számára azt is elmondták, hogy esélye lesz arra, hogy a játék 16 fordulója után megtartsa az allokálóját, vagy új játékost kapjon. A Huber és a kollégák kutatási céljait illetően tudva, hogy az allokátor kormányt képvisel, és ez a választás választást jelent, de a résztvevők nem voltak tisztában a kutatás általános céljaival. Összesen Huber és munkatársai mintegy 4000 résztvevőt vettek fel, akik körülbelül 1,25 dollárért fizettek egy körülbelül nyolc percig tartó feladathoz.
Emlékezzünk vissza, hogy a korábbi kutatások egyik eredménye az volt, hogy a szavazók jutalmazzák és büntetik az inkumbenseket olyan eredményekért, amelyek nyilvánvalóan nem tartoznak ellenőrzés alá, például a helyi sportcsapatok és az időjárás sikeréhez. Annak felmérése érdekében, hogy a résztvevők szavazati döntéseit befolyásolják-e pusztán véletlenszerű események a környezetükben, Huber és kollégái hozzáadtak egy lottót a kísérleti rendszerhez. A nyolcadik fordulóban vagy a 16. fordulóban (vagyis az előterjesztő helyettesítésének esélyét megelőzően) a résztvevőket véletlenszerűen lottójába helyezték, ahol néhányan 5000 pontot nyertek, egyesek 0 pontot nyertek, és néhányan 5,000 pontot veszítettek. Ez a lottó célja, hogy utánozza a jó vagy rossz hírt, ami független a politikus teljesítményétől. Annak ellenére, hogy a résztvevők kifejezetten elmondták, hogy a lottó nem függ összeosztójuk teljesítményével, a lottó eredménye még mindig befolyásolta a résztvevők döntéseit. A sorsoláson résztvevő résztvevők nagyobb valószínűséggel tartották el a kiosztóikat, és ez a hatás erősebb volt, amikor a lottó a 16. fordulóban történt - a helyettesítő döntés előtt -, mint amikor a 8. fordulóban történt (4.15. Ábra). Ezek az eredmények, valamint a tanulmány számos más kísérletével együtt arra a következtetésre jutottak Huber és munkatársai, hogy még a leegyszerűsített környezetben is a szavazók nehezen tudnak bölcs döntéseket hozni, ami a választói döntéshozatalról folytatott jövőbeli kutatásokat (Healy and Malhotra 2013) . Huber és kollégáinak kísérlete azt mutatja, hogy a MTurk alkalmas arra, hogy laboratóriumi kísérleteket vegyen fel a résztvevőknek, hogy pontosan megvizsgálja a nagyon specifikus elméleteket. Azt is mutatja, hogy mennyire értékeli a saját kísérleti környezetet: nehéz elképzelni, hogy ezeket az eljárásokat hogyan lehetett tisztán tisztítani bármely más környezetben.
4.15. Ábra: Huber, Hill, and Lenz (2012) . A sorsjátékban részesülő résztvevők nagyobb valószínűséggel megtartották az allokátorukat, és ez a hatás erősebb volt, amikor a lottó a 16. fordulóban - a helyettesítő döntés előtt - történt, mint amikor a 8. fordulóban történt. A Huber, Hill, and Lenz (2012) , 5. ábra.
A laboratóriumi kísérletek felépítése mellett a kutatók olyan területeken is létrehozhatnak kísérleteket, amelyek inkább terepi jellegűek. Például Centola (2010) digitális térbeli kísérletet készített a társadalmi hálózat struktúrájának a viselkedés terjedésére gyakorolt hatásának tanulmányozására. Kutatási kérdése arra késztette, hogy ugyanazt a viselkedést szedje el azokban a populációkban, amelyek eltérő társadalmi hálózatokkal rendelkeztek, de máskülönben megkülönböztethetetlenek voltak. Ennek egyetlen módja volt egy testre szabott, egyedi kialakítású kísérlet. Ebben az esetben a Centola internetes egészségügyi közösséget hozott létre.
A Centola mintegy 1 500 résztvevőt vett fel az egészségügyi weboldalak reklámozásával. Amikor a résztvevők megérkeztek az online közösséghez - az úgynevezett Egészséges Életmód Hálózat - tájékoztatták a beleegyezésüket, és aztán "egészségügyi barátainak" voltak. Az Centola ilyen egészségügyi kapcsolatoknak köszönhetően képes volt összekapcsolni a különböző szociális hálóstruktúrákat különböző csoportok. Egyes csoportokat úgy építettek, hogy véletlenszerű hálózatokat (ahol mindenki egyformán valószínűleg összekapcsolódott), míg más csoportokat úgy építettek, hogy fürtözött hálózatok (ahol a kapcsolatok helyileg sűrűbbek). Ezután a Centola új viselkedést vezetett be az egyes hálózatokba: új internetes honlapra való regisztrálás esélye további egészségügyi információkkal. Amikor valaki feliratkozott erre az új weboldalra, minden egészségügyi haverja e-mailt kapott, amelyben bejelentette ezt a viselkedést. Centola úgy találta, hogy ez a viselkedés - feliratkozik az új weboldalra - a fürtözött hálózatban tovább és gyorsabban terjed, mint a véletlenszerű hálózatban, ami bizonyos meglévő elméletekkel ellentétes.
Összességében a saját kísérlet megalkotása sokkal nagyobb ellenőrzést nyújt; lehetővé teszi a lehető legjobb környezet megteremtését, hogy elszigetelje, amit tanulmányozni szeretne. Nehéz elképzelni, hogy az általam leírt két kísérlet már létező környezetben valósulhatott meg. Továbbá a saját rendszer kiépítése csökkenti az etikai aggályokat a meglévő rendszerek kísérletezésénél. A saját kísérlet elkészítésekor azonban számos olyan problémát fedezhet fel, amelyek a laboratóriumi kísérletek során felmerülnek: a résztvevők toborzása és a realizmus aggályai. Végső hátránya az, hogy a saját kísérlet megteremtése költséges és időigényes lehet, bár ezek a példák azt mutatják, hogy a kísérletek viszonylag egyszerű környezetből indulnak ki (például Huber, Hill, and Lenz (2012) szavazásának tanulmányozása) viszonylag bonyolult környezetekhez (mint például a hálózatok és a Centola (2010) által Centola (2010) fertőzés).
